Az elmúlt két hétben A Weinstein-botrány, a KFC-botrány és nem mellékesen, sőt, Sárosdi Lilla vallomásából lett Marton László-botrányról lehetett hallani a legtöbbet. A szexuális zaklatás témakörét, ami sokkal komplexebb téma, ami globális és lokális, általános és személyes probléma is egyszerre, ebből kiindulva Puzsér Róbert akár ki is fejthette volna véleményét, elmondhatta volna 110 ezer követőjének, hogy ő hogy látja ezt a dolgot, de ehelyett 3 poszton keresztül foglalkozik azzal, ahogy ő fogalmaz, hogy pofán lett baszva egy Indexes, mert a kultúra rovat vezetőjeként, reality műsorokról írt pozitív kritikák miatt ő züllesztette idáig ezt a mai világot. (Közben erről is írt.) És ez a baj ezzel a két bejegyzéssel, hogy Puzsér Róbert csak nagy általánosságban beszélve, általános igazságokra/hamisságokra jutva butítja rajongótáborát, mert nem véleményt formál a szóban forgó esetről, hanem hamis képet fest arról. De ez őt - látszólag - nem izgatja, mert a fröcsögő, indulatos írásai után megkapja a jól megérdemelt birka lájkokat és megosztásokat.
Miről is van szó?
Puzsér Róbert bravúros szófordulatokkal leplezi, amint egyik mondatával veri agyon a másikat.
Első KFC-s posztja egy erős felütéssel indít.
A Kentucky Fried Chickennel nem az a baj, hogy ott megverik a vendéget.
Ez nem egy szövegből kiragadott részlet, esély sincs rá, hogy a kontextusból kiragadva manipulálni lehessen vele, mert ez az első mondat, amivel megadja az alaphangot a további többezer karakteren át kibontott érveknek és ellenérveknek. Mert rögtön kijelenti, hogy a Szabó Zoltánnal történt dolog csak egy elszigetelt eset, és egyből rátér arra, hogy a KFC-vel igazából az a baj, hogy egy gyorsétterem, ami "szeméttel eteti az embereket." Bravúros fogás a létező legnagyobb közhellyel támadni egy céget, és így elterelni a téma lényegét. Egy bekezdés erejéig megy a KFC-gyalázás, ami az alulfizetett alkalmazotta sajnálásán és burkolt lesajnálásán alapul, aminek köszönhetően ő úgy tetszeleg, mint az egyszeri, de végtelenül bátor, népmesébe illő kisember, aki ki meri mondani, hogy mi a baj egy mocskos multival. Végül rátér a lényegre, mert rájött, illetve végre kézzel fogható bizonyítéka lett, jelen esetben Szabó Zoltán véresre vert fejéről készült fotó, hogy az Indexes újságíró azért lett pofán baszva, mert az általa írt tévés kritikák, a realityk egekbe magasztalása miatt jutott el idáig ez az ország.
Nem úgy kezdődött ez az egész, hogy nem az a baj, hogy a KFC-ben megvernek embereket, illetve Szabó Zoli esete egy nagyon kivételes sztori? Ha ennyire jelentéktelen, akkor minek foglalkozik vele? És amúgy az hol van rendben, hogy a poszt elején még végtelenül megsajnált alulfizetett KFC-s alkalmazottat a poszt közepén szerencsétlen féllénynek nevez, aki a Puzsér által semmire sem tartott reality műsorokon, valamint az azokat megszakító agymosó reklámokon, na meg Szabó Zoli trasht istenítő kritikáin szocializálódott? Az, hogy ezt követően valóságtól eltérő tényeket közöl, az már csak hab a tortán. Szabó Zoltán nem a kultúra rovat vezetője, Libor Anita az. A pogácsát zabáló újságírókkal jönni pedig ezen a szinten már tényleg azt a célt szolgálja, hogy megnevettesse olvasóit, mert az újságírók, ezt csinálják, tényleg. Erre még rátesz egy lapáttal, amikor felhozza, hogy mindezért többszázezres fizetést kap.
Mindezek után, hogy semmi konkrétumot nem írt le, jött a Kentucky-botrány tételes részletezése úgy, ahogy ő látta.
De vizsgáljuk csak meg, miből lett a verésig fajuló konfliktus! Nem abból, hogy a Kentucky Fried Chickenben nem adtak enni Szabó Zoltánnak, nem abból, hogy döglött csótányt talált a csirkeszárnyak között, és nem is abból, hogy átverték a pénztárnál. Abból lett a konfliktus, hogy a Kentucky Fried Chicken önkéntes PR-osa nem ehette meg az általa rendelt ételt az üzletben, hanem ki kellett volna mennie vele az utcára.
Az alibi döglöttcsótányozás után rosszul írja meg a történteket. Szabó Zoltán a saját bejegyzésében leírta, hogy nem az volt a baj, hogy csak elvitelre lehetett kérni abban a sorban, amiben állt, hanem az, hogy
- ezt nem írták ki sehova,
- hogy a pultban dolgozó alkalmazott flegmán szólt vissza,
- hogy az üzletvezető azt mondta, hogy nincs panaszkönyv,
- hogy helyette egy üres A4-es lapot adtak volna hivatalos panasztételre,
- hogy a biztonsági őr az üzletvezető "Dobd ki!" utasítására kirakta az üzletből Szabó Zoltánt, majd ököllel megütötte.
Puzsér már itt elkezdi az áldozathibáztatást - de persze szerinte Szabó Zoltán nem áldozat, mert ő züllesztette le idáig az embereket, ezt ne felejtsük el - mert Szabó Zoltánnak nem kellett volna kötözködnie az alkalmazottal, aki ugye nagyon allulfizetett, nem győzi hangsúlyozni Puzsér, aki már-már egy nemesek kontra prolik osztályharcot vízionál a Király utcára.
De mi a végső konklúziója az ország egyik legnagyobb kritikusának, aki az RTL klub Csillag születik című tehetségkutatójának zsűrijében ülve lett valaki, aki - ha már egymás zsebében és pénztárcájában kotorászunk - jó pénzért mondta a kultúra felszentelt éllovasaként a szürke hétköznapokból kitörtni kívánó tehetségek produkciójára, hogy
"Mi ez a pusztító alpáriság?!"
Míg az elején azt mondta, hogy nem az a baj a KFC-vel, hogy megvertek egy vendéget, a végén már úgy indít, hogy ez természetesen elfogadhatatlan, ahogy az is, hogy nincs panaszkönyv. Az a baj, hogy abból lett egy országos botrány, hogy egy indexes újságírót vertek meg. Ha nagyon ki akarnánk forgatni Puzsér szavait, akkor azt is írhatnánk, hogy Puzsér jobban örült volna, ha egy civilt vernek meg, és az kerül be ugyanezzel a történettel a hírekbe. És talán itt látszik a legjobban, hogy Puzsér Róbert mennyire nem is akarja megérteni ennek a sztorinak a lényegét, csak a lájkhajhászásra és saját olvasóinak hülyére vételét üzi robotként, ipari szinten gyártva az oda-vissza csapongó, közhelyekkel dobálózó posztokat, amik az épp aktuális témákra reflektálnak. (Lásd még Palvin-ügy.) Puzsér ebben az esetben úgy démonizálja Szabó Zoltánt, mint a kormány Soros Györgyöt, pedig maga is leírta a posztja elején, hogy ez egy elszigetelt eset, tehát ez indokolja, hogy az újságok foglalkozzanak vele. Ha ugyanez egy tök ismeretlen, autószerelővel, tanárral, tűzoltóval, állatorvossal, fiúval, lánnyal, férfival, nővel, úrral, hölggyel, bácsival, nénivel történik egy rumkóstolóról, borkóstolóról, virágkötöző szakkör, foci edzés, matek korepetálás után hazafelé tartva, akkor ugyanúgy fontos lenne.
Puzsér látja maga előtt, amint Szabó Zoltán tonnányi ingyen kupont kap a KFC-be, miközben az őt megverő biztonsági őrt menten kirúgták, azt viszont nem is akarja észre venni, hogy Szabó Zoltán 500 ezer forint kártérítést kért és kapott is, de nem a saját maga részére, hanem egy jótékony szervezet számára.
Három nap elteltével Puzsér újabb posztot írt, amibe már az áldozathibáztatás oldaláról közelíti meg a történteket. Próbálja tisztába tenni ezt a fogalmat, de csak magát mosdatja, és tovább erősíti korábbi posztjában elsütött közhelyeket, az ingyenkuponokat, hogy az indexes újságíró hulladékkultúrát reklámoz, és így tovább. Ennek a posztnak a legfontosabb momentuma a visszavonulás.
Nem kell ennyire ráfeszülni. Csak egy bulvárbohóc vagyok.
Vagy ez csak egy álvisszavonulás? Hát persze, hogy az. Egy vele készült interjúban elmagyarázta már a puzsérság lényegét, hogy ez egy szerep, és E/3-ban beszél saját magáról, illetve a közszereplő alteregójáról, A Puzsérról.
A puzsérság a Puzsér nevű közszereplő által gyártott tartalom, egyfajta médiaszerep, ami már bőven 2012 előtt létezett. Valójában 2004 óta gyakorlom, csak aztán a 2012-es évvel eljött a Csillag Születik, egy elég sikeres országos kampány a puzsérságnak, ami után a Puzsért hirtelen felkapták, és mindenki elkezdte celebezni, általában pejoratív éllel.
Úgy gondolom, hogy amikor ez a szó elhangzik, az általában nem hízelgés.
Én meg a Csillag Születiktől még ugyanaz az újságíró, szerkesztő, rádiós, tévés, tartalomért felelős ember maradtam, aki 2012 előtt voltam – csak akkor még széles körben kussoltak rólam.
Tehát ez csak egy póz a rajongók és a gyűlölködők felé, hogy Puzsér mindenről megírja a frankót, mint egy 200-as vérnyomáson pörgő közéleti tutiblog, némi modorossággal felütve. Ő lehetne a kultúra Tibi atyája, csak az a bizonyos egyszavas csattanó hiányzik, ami minden poszt végére oda biggyesztve egyértelműsítené és egy plusz poént adna az adott posztnak. De persze Pusér összes posztja egy-egy eposzi méretű "dicsértessék."
